Hercegkút, amely az UNESCO világörökség részét képezi, otthont ad a Tokaj-Hegyalja egyik leghíresebb pincesorának, amely a falu északi határában található. A hangulatos Kőporosi pincesor, a Gombos-hegyivel együtt, 2002 óta része a világörökségnek. Hercegkút északi, Makkoshotyka felőli részén 87 háromszög-oromzatú pince sorakozik fűrészfogszerűen a kőporosi domboldalon. Ezek a pincék, amelyek egyszerű faajtók mögött rejtőznek, mélyen a földbe nyúlnak, és általában 10-40 méter hosszúak, egy-, két- vagy háromágú járatokkal.
A pincéket a németországi Fekete-erdő vidékéről érkező telepesek alakították ki, akiket Trautson herceg telepített a vidékre a Rákóczi-szabadságharc viharos időszaka után, 1748-49-ben. Akkoriban a falut Trautson, illetve Trauczonfalva (Trauzendorf) néven ismerték, és csak 1904-ben nevezték át Hercegkútra a herceg és a közeli Pogánykút tiszteletére.
Bár a közösséget súlyosan érintette a második világháború utáni kitelepítési hullám – 1945 januárjában 135 lakost hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunióba –, a helyiek büszkén őrzik sváb gyökereiket és hagyományaikat, ami a környezet rendezett megjelenésében is tükröződik.
A kőporosi pincék a község déli határában található gombos-hegyihez hasonlóan több szinten, egymás fölött helyezkednek el, bár kevésbé szabályos rendben, kissé rendezetlenebb elrendezésben. Ez a pincesor valószínűleg fiatalabb déli szomszédjánál, mivel a Gombos-hegyi néhány pincéjét már az 1782-1785 között készült első katonai felmérés térképén is feltüntették, míg a Kőporosi csak az 1869-1887 közötti harmadik katonai felmérésen jelenik meg először. Az egyik homlokzaton látható legkorábbi évszám azonban 1825.
A hűs járatokban főként burgonyát és zöldségeket tároltak, valamint a 1876 után, amikor Hercegkút a pataki uradalomtól függetlenné vált, és önálló községként működött, a Gomboshegyen, Kőporoson és Pogánykúton telepített szőlőből készült bort tárolták a családok éves szükségletének megfelelő mennyiségben. Bár a Fekete-erdőből érkezett telepesek nem hozták magukkal a szőlőtermesztés és borkészítés hagyományát, Tokaj-Hegyalján hamar elsajátították e mesterségeket, és a környék megbecsült szőlőműveseivé váltak. A pincék a házakhoz tartoztak, és azokkal együtt cseréltek gazdát.
A Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj magterületének részeként 2002-ben a kőporosi és gombos-hegyi pincesor is felkerült az UNESCO világörökségi listájára. Az értékes műemlékeket azonban 2010 tavaszán veszély fenyegette, amikor néhány nap alatt az éves csapadékmennyiség másfélszerese zúdult a környékre, és ennek következtében a járatok egy része beomlott, 87 kőporosi pincéből 31 megsérült. A károkat végül helyi összefogással sikerült helyreállítani, így ma ismét rendezett látványt nyújtanak a csinos építmények. A helyreállítás előkészítéseként még 3D-s felmérést is készítettek a föld alatti szövevényes járatokról.
A két pincesor több mint 160 pincéje közül jelenleg csak egy része van tényleges használatban, de az összes pince oromzata szép állapotban van. Ha egyet nyitva találunk, érdemes betekinteni a hűs, néhol meglepően zegzugos járatokba, és természetesen kóstoljuk meg a helyi bort vagy mustot, amit több pincében a gazdák személyesen árulnak.
